2015. március 31., kedd

Third Chapter

*Joanna szemszöge*

     Reggel hatalmas csörömpölésre és kiabálásra ébredtem. Még magamhoz sem tudtam térni rendesen, mert kivágódott az ajtó, és egy tajtékzó alak rajzolódott ki. Csak azt tudtam kivenni, hogy magas, és a haja kócos, összevissza áll. Tom.

- Te képes voltál lefeküdni az öcsémmel? - kiabált.
- Neked is jó reggelt, Tom, örülök, hogy ilyen szép napra ébredtünk. Látom, te bal lábbal keltél, de megesik.
- Joanna, miért tetted ezt? Most őszintén? Képes vagy lefeküdni Bill-lel? - kérdezte már halkan, miközben leült mellém. - Most nem is azért, de nem illik hozzád. Tudom, hogy Bill jó ember, meg minden, de ő túl...ártatlan. Te meg - vigyorodott el - egy igazi kis bestia vagy. Szóval kérlek, ne engedd többé a lábad közé az öcsém, mert beléd szeret, és utána jó nagyot fog csalódni, mert rájön, hogy ő csak egy illúziót szeret.
- Tom, nem feküdtem le Bill-lel. Csak aludtunk. Tudom milyen, és nem akarom, hogy csalódjon. Ezen felül a főnököm. Nem fogom elcsavarni a fejét. Úgyis olyan kis esetlen tud lenni néha, nem akarom, hogy még miattam is szenvedjen szegény. Ő csak egy haver.
- Ja, akkor jó. Örülök, hogy ezt tisztáztuk. És bocsánat azért, mert meghúztam a legjobb barátnőd. Nem volt szándékos - nevetett.
- Elcsúsztál egy banánhéjon, pont ott volt Miri, és benne landolt a farkad. Így volt, ugye? - kérdeztem kuncogva.
- Pont így volt. Honnan tudod?
- Kb ugyanezekkel a szavakkal próbáltad megmagyarázni azt is Billnek, hogy hogy feküdtünk le egymással. Szóval nem volt nehéz kitalálnom.
- Na jól van, nagyon ügyes kisasszony, inkább csókolj meg! - mondta parancsolóan.
- Mi? Azt hiszed, hogy megcsókollak? Elment az eszed - jelentettem ki.
- Ne makacskodj már! - csúszott közelebb hozzám, de nevetve eltoltam.
- Ebből nem eszel, Kaulitzkám.
- Csak megkóstollak, itt-ott - mutogatta hevesen. - Nem fog fájni. Ígérem - döntött hanyatt, és megcsókolt. - Tudod, hogy még mindig veled a legjobb a szex. Miri sem volt olyan jó. Hozzád képest sehol sincs.
- Köszönöm Tom, ezt a kivételesen megható és csodálatos bókot. Annyira jó tudni, hogy velem a legjobb a szex. Tiszta szerencse. Mondjuk nem értem, hogy akkor miért kell másokat is megdugj.
- Szívem, te ezt nem is értheted. Nőből vagy. De attól még kellesz nekem. És ha valaki beléd teszi a farkát, akkor megölöm. Megbeszéltük? - kérdezte vigyorogva.
- Tom, drága, ezt nem te döntöd el. Ha neked lehet más, akkor nekem is. Ennyi.
- Jaj, Jo, veled is csak a baj van - kezdett el ismét csókolgatni.

     Már javában benne voltunk az egészben, Tom csókolt ott ahol csak ért, simogatott, már a felsőm is szedte volna le, amikor bejött Bill. Ránk nézett, de egy szót sem szólt. Lassan, komótosan, és nagyon kómásan megindult felénk, majd felfeküdt az ágyra. Tom persze nem zavartatta magát, tovább folytatta, amit elkezdett. Próbáltam ellökni, de nem hagyta.

- Ne itt dugjatok már! - nézett rá szúrósan Bill. - Vagy ha mégis, akkor halkan, és ne ne nagy lendülettel, még aludni akarok.
- Rendben, csendben leszünk - suttogta Tom, és már húzta is le magáról a boxerét.
- Istenem, dugd már vissza a farkad! Nem értem, hogy mit nem értesz az irónián - sóhajtott a kis énekes. - Takarodj ki a szobámból! - vágta hozzá a párnáját.
- Most mondtad, hogy csendben, de lehet szex. Olyan vagy - nyávogott a gitáros.

     Mikor végre Tom összeszedte magát, kiment, és Bill-lel kettesben hagyott minket. Bill csak sajnálkozva nézett rám, de meg is értettem, hiszen igaza volt. Mindketten ismertük Tomot, és mindketten tudtuk azt, hogy nekem nagyon fájni fog. Viszont ez engem a legkevésbé sem érdekelt. Akartam ezt a seggfejet, mert azt hiszem, hogy szeretem. De hogy mi lesz belőle, azt nem tudom, de kiderül majd.

- Jaj, te lány! Mi lesz így veled? Tönkretesz csak. Féltelek, Joanna, nem ezt érdemled.
- Lehet, viszont ez már ilyen. Most még élvezem. Aztán, hogy később mi lesz azt nem tudom. Most pedig megyek, összekapom magam, és eszek valamit, aztán megpróbálom elcsalni valamerre Mirit. Habár lehet lelépett már valamelyik sráccal.
- Georgra tippelnék. Most is, hogy lent voltam, együtt voltak, igaz Gustav is lent van. Georg még vegetál, de teljesen rá van kattanva a barátnődre. Csoda, hogy még nem kezdett el teperni. Mondjuk Georg se a tartós kapcsolatok híve. Sajnálom szegény Miriamot. Mondjuk talán Georg is képes megváltozni. Lassan harminc éves, és még mindig csak egyszer-egyszer van hosszabb ideig együtt valakivel.
- Huszonhét múlt. Mit akarsz? Még ki akarja élni magát az előtt, hogy végleg megállapodik valaki mellett. Ennyi erővel én is mondhatom, hogy miért is nincs egy barátnőd? Huszonöt leszel lassan, házasodj meg, legyenek gyerekeid.
- Hé, ne vágj már mindig mindennel vissza! Ez a legidegesítőbb szokásod, komolyan mondom.
- Jól van, hisztikirálynő, hagylak aludni - nyomtam egy puszit az arcára, és kikászálódtam az ágyból. Hamar összekaptam a cuccaim, ránéztem még Billre, és otthagytam.

     Igyekeztem, hogy a saját szobámhoz érjek, mert nem akartam senkivel sem összefutni egy szál fehérneműben, de szerencsére, hogy csak lentről hallottam hangokat. Nyugodt szívvel nyitottam be a szobámba, de a ruhák is kiestek a kezemből, amikor megláttam, hogy Tom egy szál semmiben hentereg az ágyamon.

- Végre már, bébi, azt hittem, hogy soha nem érsz vissza a dinka öcsémtől. Már gondolkodtam rajta, hogy inkább felöltözöm, és csinálok valami mást.
- Tedd azt, Kaulitz. Nincs kedvem hozzád - nevettem.
- A lelkembe gázoltál, te mocskos nőszemély. Kénytelen leszek így mást keresnem - ült fel, majd nagy nehezen felállt az ágyról. - Hölgyem, örültem.
- Hogy tudsz ilyen hülye lenni? - mentem oda hozzá, és megpusziltam.
- Nem tudom, de azt sem, hogy hogyan is éred el azt, hogy fél másodperc alatt képes kőkemény lenni a farkam, ha a közelemben vagy.
- Én tudom hogy érem el. Szexi vagyok, és megőrülsz értem. Egyszerű, nemde?
- Cseszd meg, Jo, akarlak! - csúsztatta a kezét a tarkómra, és megcsókolt. - Itt, most. Benned akarok lenni, érezni akarlak, azt akarom, hogy érezzem a puha bőrödet, a csókjaid, mindened - kapott ölbe, majd ledobott az ágyra. Fölém hajolt, és tépni kezdte az ajkaim.
- Tom, állj le! - próbáltam lelökni magamról. - Most nincs kedvem. Nem akarom, hogy csak kihasználj!

     Fújtatva állt fel rólam, felkapta a boxerét, meg a lelökött pólóját, és kiviharzott a szobából egy szó nélkül. Könnyes szemmel néztem utána, de tudtam, hogy ez így lesz a legjobb, így is már sokat szenvedtem miatta.

*Miriam szemszöge*

     Reggel, mikor felébredtem, még jól körül kellett néznem, és erősen gondolkodnom, hogy hol is lehetek. Aztán végül leesett, hogy Joannánál vagyok. Elmosolyodtam, majd kikeltem az ágyból. Gyors bementem a fürdőbe, kissé rendbe szedtem magam, majd vettem fel pár normális cuccot, hogy mégse egy elnyúlt felsőbe és bugyiba szambázzak le. Az kicsit ciki lenne, ha úgy futnék össze valamelyik sráccal. Valószínű, hogy a föld alá süllyednék szégyenemben.
A konyhába érve Georgot találtam csak ott a bandából. Épp kómásan bámult a bögréjére. Valószínű, hogy kávé volt benne, de ahogy láttam, a basszerosra nem igazán hatott a keserű lötty.

- Jó reggelt! - köszöntem neki vidáman.
- Morgen! - dünnyögte, és felemelve a csészéjét intett.
- Mindig ilyen, ne vedd magadra! - jelent meg Gustav vigyorogva. - A mi kis Georgunk már csak ilyen. Hasznavehetetlen reggel, akárcsak az ágyban - mondta röhögve.
- Gustav, kedves, bekaphatod a...hagyjuk, hulla vagyok - rogyott a pultra.
- Na, Listing kilehelte a lelkét. Szegény - bukkant fel Tom is. - Nagy kár érted, haver - sétált oda hozzá, és megsimogatta a fejét. - Jó barát voltál, kár, hogy ilyen véget értél. Te voltál a basszusgitárosok basszusgitárosa, a gravitáció Newtonja, az Adidas Adi Dasslerje, a Tokio Hotel legjelentéktelenebb tagja. Srácok, egy perces néma csend hű barátunk emlékére, sose feledünk. Bill - intézte kérdését az akkor betoppanó Billhez -, ez ki? - bökött Georgra.
- Baszódj meg, Tom! - nyögte Georg.
- Inkább kihagyom. Habár...Látta valaki Jót? Beszélnék vele.
- Fent van nálam - mondta ártatlanul Bill.
- Hogy micsoda? Bill, rohadj meg! Mit keres nálad a nőm? Te képes voltál lefektetni? Képes voltál megdugni a testvéred nőjét? - őrjöngött - Bassza meg! - hagyott ott minket idegesen. Már csak annyit hallottunk, hogy azt kiabálja, hogy "Te képes voltál lefeküdni az öcsémmel?"
- Most mit néztek így? - fordult felénk Bill mérgesen. - Hozzá se értem Joannához, csak szegény nagyon kibukott az este, és velem aludt. Megyek, észhez térítem ezt az idiótát.
- Miriam, bemutatom egy átlagos reggelünket - jelentette ki lemondóan Gustav, miközben helyet foglalt a még mindig vegetáló Georg mellett.
- Örülök, hogy ezt is megismerhettem. Mellettetek nem lehet unatkozni - ültem le a srácokkal szemben.
- Azért nem mindig ilyen vészes - kelt fel végül Georg, és megdörzsölte a szemét, de nem tartott sokáig, vissza is hanyatlott.
- Igaza van, ha Tom nem őrjöng, akkor béke van, de ez a baj, hogy az kevés alkalommal fordul elő, hogy a mi egyetlen kis gitárosunk nem csinál valamit már korán reggel. De így szeretjük.
- Bírlak titeket - mondtam őszintén. - Most pedig, csináljak valami reggelit? - kérdeztem felvillanyozva, elvégre szerettem főzni.
- Hagyd csak, ne fáradj, megcsináljuk mi magunknak - mondta kedvesen Gustav.
- Dehogy, ragaszkodom hozzá. Mit kértek? - pattantam fel.
- Nekem jó lesz egy kis rántotta, sajttal és szalámival - szerénykedett a dobos.
- Biztos? - néztem rá kérdően, mire bólintott. - Rendben. Georg - szólongattam -, te mit kérsz?
- Hnmghnnnenjhksz. - Motyogásából ennyit lehetett érteni.
- Georg úrfi - mentem oda hozzá, és simogatni kezdtem a hátát. - Ébredj fel, hasadra, illetve most a hátadra süt a nap. Ideje felébredni. Csinálok neked is valami finomat, és reggelizünk.
- Jó - mondta röviden.
- Hagyd, ilyenkor még nagyon kómás! Inkább csináljunk reggelit.
- Rendben - követtem a konyhába. - Segítesz előhalászni a dolgokat? - kérdeztem nevetve. - Fogalmam sincs, hogy mi merre van.
- Persze, természetesen. Közben nem baj, ha kicsit kérdezősködök?
- Dehogy. De csak akkor, ha én is kérdezhetek.
- Kérdezz nyugodtan. Szívesen beszélgetek, és ismerkedek. 
- Az remek dolog. Igaz nem néztem volna ki belőled, hogy könnyen megnyílsz.
- Pont, mint mindenki - nevetett fel. - Lehet, hogy a srácok közül én vagyok a legvisszahúzódóbb, de az még nem jelenti azt, hogy nem barátkozom senkivel.
- Bocsi - mondtam őszintén.
- Semmi baj, ez ilyen. Hogy lehet az, hogy csak úgy kitettek otthonról? - kérdezte meglepetten.
- Úgy, hogy anyámék szemét szúrta az, hogy csak otthon ülök, mert nem találok egy normális munkát. Plusz problémás voltam fiatalkoromban, de nagyon.
- Nem néztem volna ki belőled, habár ha azt vesszük, hogy tegnap már lefeküdtél Tommal - vigyorgott.
- Köszi, egy angyal vagy, hogy emlékeztetsz.
- Ugyan, semmiség. Amúgy aranyos lány vagy - jegyezte meg.
- Köszi - válaszoltam kissé elpirulva. - Eddig nem igazán mondták, hogy aranyos lány vagyok. Mindenki a "szexi vagy, dugunk?" kérdéssel közeledett felém.
- Mekkora parasztokkal volt dolgod.
- Figyelj, ez az én hibám is. Én voltam olyan társaságban, ahol ez volt a normális. Úgyhogy semmit nem mondok erre. Ha én nem vagyok olyan hülye, hogy ilyen bandába kerüljek, akkor más lett volna.
- Sok férfival volt dolgod? - kérdezte kissé félénken.
- Igen, elég sokkal, főleg mikor tizenéves voltam. Utána picit javultam. Az utóbbi időben Tom volt az egyetlen ilyen kis afférom. Nyugodtan elítélhetsz. Ha újrakezdhetném, másképp csinálnám az egészet, de már nem tudom megváltoztatni a múltam. Ittam, cigiztem, ismeretlenekkel feküdtem le részegen. Akkor azt hittem, hogy ez az igazi élet, de csalódnom kellett. Senki előtt nem titkolom, hogy miket csináltam, ezek mind hozzám tartoznak.
- Mi vezetett oda, hogy ezeket mind kipróbáld? - érdeklődött.
- Volt egy srác, tizenhét voltam, szerettük egymást, majdnem egy évig voltunk együtt, amikor megcsalt, többször is, majd röhögve otthagyott. Bosszú volt az egész, de persze nem vele szúrtam ki, hanem magammal, már belátom, de akkor még hülye kis fruska voltam.
- Gondolhattam volna, hogy egy srác miatt volt az egész. Nagyon ocsmány volt tőle, hogy ezt csinálta veled. Sokan annyira bunkók.
- Hozzászoktam már, ne is törődj vele. És ahhoz is hozzászoktam, hogy csak az ilyen idiótáknak kellek. A normális srácok rám sem néznek. Max csak egy havernak tartanak. De olyan is volt, hogy azt hittem, hogy akar tőlem valamit, majd kiderült a pasiról, hogy meleg.
- Ne mondj ilyet! A rendes srácok is biztos szeretnének megismerni. És nem csak szexelni akarnának, hanem megismerni azt az embert, aki tetszik nekik.
- Aranyos vagy, de mutass csak egy ilyen embert.
- Itt vagyok - mutatott magára. - Én szívesen megismernélek. Jo rengeteg jót mesélt rólad. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ember vagy valójában. Velem vacsorázol?

*****
Tádá! Itt a visszatérős rész. Muszáj írjak na, a szenvedélyem, és nagyon
elhanyagoltam. Ezért gondoltam, hogy visszatérek. Ez a történet pedig
megéri, hogy folytassam, legalábbis szerintem. Ha ti nem így gondoljátok
szóljatok, és nem publikálom a folytatásokat.
Ráadásul Christina is megígérte, hogy néha besegít, és ír kicsit. Nyugi, behajtom
rajta. Elvégre teljesen más valakivel közösen írni.
Apropó, pont ez előtt a történet előtt fogadtam meg,
hogy egyedül többet nem írok, aztán tessék, ide dugtam a képem, és mégis írok.
Remélem tetszik nektek a rész.
Puszil Titeket,
Iris.

U.I. Boldog Születésnapot a mi egyetlen basszerosunknak, Georgnak!

2015. március 27., péntek

Újrakezdés?

Sziasztok!

Tudom, eltűntem. Semmi késztetésem nem volt az íráshoz. Letaglózott, hogy Christina kilépett, elvégre együtt találtuk ki az egészet, együtt ötleteltünk, és nevettünk rajta. Elhatároztuk, hogy jobbat írunk, mint a Szürke 50 árnyalata, mert mi aztán nagyon profik vagyunk az írásban. Mondjuk az még, hogy tudunk jobbat írni, a nyáron pattant ki a fejünkből, mikor Schönbrunnból bámultuk Bécs városát, és a nagy semmiről dumáltunk a 30 fokos melegben a tűző napon. Megártott.

Azóta rengeteg minden történt. Augusztus 15-én került fel a prológus, és utána még két rész, majd Christina kilépett. Megértem őt, elvégre végzős, és érettségizik, és tudom milyen a középiskolája, oda jártam, tudom, hogy maximalista egy iskola, ahol elvárják a legjobbat a diákoktól. Konkrétan mi is megkaptuk annak idején az aligazgatónőtől, hogy ha megbukik valaki, akkor nehogy a szeme elé kerüljön. Úgyhogy tudom milyen leányálom neki ott. Én pedig 2 hónapja Pesten tengetem a mindennapjaim, szóval én is elvagyok. Addig nem is foglalkoztam igazán semmivel, ami kreatív. Még Tokio Hotelt sem hallgattam egy darabig, mert nem jött be az új hangzás. Azután egyszer egyetemre menet maxon zenét hallgatva, felcsendült valamelyik szám a Kings of Suburbiáról, azóta rá vagyok kattanva, nem is kicsit.

Most pedig rábukkantam egy blogra {Pflore}, és ott az egyik történetből megihletett az egyik kép, és beugrott sok minden. A kezdetek, amikor 2008-ban legelőször tollat ragadtam, és írni kezdtem. Gyenge próbálkozások voltak ehhez a történethez képest. A Tokio Hotel volt az ami rávezetett arra, hogy mit is szeretek igazán csinálni. Írni. Nem vagyok egy nagy író, sosem fogok olyan magasságokba emelkedni, ahol emberek milliói dicsőítenek, de nem is akarok. A saját magam szórakoztatására kezdtem neki az egésznek. Eleinte gyenge szárnypróbálgatásaim voltak, füzetbe leírt hülyeségek, majd próbálkoztam az IM-NET-en is, később blogzóna, majd hosszú kiesés. Másfelé kacsingattam, a Forma 1-es fanfic-ekben találtam önmagamra. Más néven ugyan, de rengeteget írtam. A mindenem volt az írás. Aztán minden megváltozott egycsapásra. Belépett egy férfi az életembe, és már nem tudtam az írásra koncentrálni. Most talán miatta is van az, hogy újra késztetést érzek arra, hogy írjak. Ő bátorít mindig, sőt, olvassa is az írásaimat. Igen, ezt is olvasta, és büszke volt rám. 

Úgyhogy kicsit mindenkiért, Érte, Értetek, és legfőképp magamért, de úgy gondoltam, hogy ismét írni fogok. Mindig van valami ötletem, badarságok, keszekuszaságok, viszont néha igazi jók is. Ha szeretnétek, akkor megosztom veletek is. Kezdem ezzel a történettel, hiszen megérdemel egy folytatást.  Szóval, ha szeretnétek, hogy itt folytassam, akkor szóljatok, és itt lesz, ha nem lesz rá igény, akkor csak magamnak, gépen írom. Kezetekben a döntés.

Puszil Titeket, 
Iris

2014. szeptember 11., csütörtök

Second Chapter

Heloszia Mindenki!
Végre erőt vettem magamon és megírtam a részem, amihez jó nagy WARNING társul, ugyanis jó sok obszcenitás sikeredett  bele, de remélem így sem megy el a kedvetek tőle.
Egyre bonyolódnak a dolgok és egyre izgisebbek lesznek az események.
Jó olvasást s legyetek rosszak!
Millió puszi Christina és Iris! :*

*Mirjam szemszöge*

     Egyből ugrottam egyet, amint meghallottam a barátnőm hangját. A szívverésem is kihagyott egyet, és úgy éreztem, hogy szégyenemben menten elsüllyedek. Ott voltam egy szál semmiben, és Tom pedig még bennem volt. Így nyitott ránk. Annyira megalázó volt, hogy nem is tudnám szavakkal kifejezni.

- Ki kell ábrándítsalak, Jo, most nem fogok már semmit sem csinálni - mondta nevetve Tom, mikor már kihúzta belőlem a férfiasságát. - Ezután a menet után akkor se állna fel csórikám, ha egy egész doboz viagrát vennék be.
- Tom Kaulitz, te rohadt, idióta vadállat! - kiabált torka szakadtából, majd hozzávágott Tom kopasz hátsó feléhez egyet a kisebb táskáim közül. 

     Belőlem ekkor tört ki a nevetés, mivel már felbátorodtam attól, hogy nem voltam meztelen, hanem magamra rángattam a felsőm és a szoknyám. Jo viszont nem nevetett, hanem elkezdett közeledni Tom felé mérgesen. Tom azonban kikerülte Jót, és úgy ahogy volt, meztelenül és óvszerrel a férfiasságán kiszaladt a szobámból. Ekkor már nagyon nem bírtam, szinte fuldokoltam a röhögéstől. El tudtam képzelni a srácoknak az arcát, amikor szembetalálkoznak Tommal. Joanna csak rám pillantott egy percre, majd rohant is Tom után. Nem értettem ezt a helyzetet, épp ezért úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. 
     Leszaladtam, mert már lentről hallottam, a hangjukat, ahogy civakodnak. Épp akkor értek a nappaliba, amikor én, és egyből szaladtak is át az étkezőbe, én pedig utánuk. Kész vígjátékba illő jelenet volt az egész, főleg az, amikor a békésen vacsorázó fiúk megláttak ezt. Gustavnak azonnal az orrán keresztül távozott a Colája, na őt nem irigyeltem, Georg fuldokolni kezdett, míg Bill mindössze megrántotta a vállát és evett nyugodtan tovább. 

- Ti meg mi a jó büdös francot csináltok? - tette fel Gustav tök ártatlanul a kérdést.
- Gustav, most hagyj békén. Meg kell ölnöm a gitárosotokat. Egy idióta tapló, aki nem bír megálljt parancsolni a farkának, és a világ összes nőjét meg akarja dugni - hadarta el, és rohantak is tovább.
- Téged is? - nézett rám elkeseredve Bill. - Figyelmeztetnünk kellett volna, hogy Tom a farka után megy állandóan. Ne várj tőle semmi többet. Max még néha bepróbálkozik, de annyi.
- Köszi - motyogtam szégyenkezve.
- Nyugi kiscsaj, nem te vagy az egyetlen, akinek elcsavarta két perc alatt a fejét - nyugtatott Georg. - Most kis ideig lehet, hogy Joanna orrolni fog rád, mivel bejön neki Tom, de nem is akárhogy. És eddig pár légyotton kívül semmi nem történt köztük. Pedig Jo nagyon szeretné.

     Ekkor kezdtem ám csak igazán pocsékul érezni magam. Nem tudtam, hogy Joannának bejön a srác. Ha tudtam volna, akkor biztos, hogy nem hagyom, hogy provokáljon. Nem hagytam volna, hogy elcsavarja így a fejem, és nem dőltem volna be neki, illetve száz százalékig ellene lettem volna annak, hogy lefeküdjünk. Már az első itt töltött pár órám alatt hátba támadom Joannát, nagyon szép viselkedés, igazán büszke lehetek magamra.

- Hé, szedd össze magad! - karolt át azonnal Bill. - Nem tudhattad, hogy a bátyám egy seggfej. Joanna pedig már hozzászokott ahhoz, hogy a tesóm csak kihasználja, és csak akkor rohan hozzá, ha nincs más. Szóval ne érezd magad olyan nagyon rosszul.
- Na, most már lenyugodtam - jött vissza jobb kedvvel Jo, és le is ült az egyik székre. - Miri, gyere, egyél te is, még friss. Hé, ne nézz így rám, semmi baj. Megszoktam, hogy Tom egy segg. Tudom, kurva jó az ágyban, és ezt rajtunk kívül még nagyon sokan tudják. Nyugi már! Rád nem haragszom egyáltalán.
- Hát oké - mondtam bizonytalanul miközben helyet foglaltam Bill és Georg között.
- Szépséges gitárosunk merre tekereg? - kérdezte óvatosan Gustav.
- Tudja a hóhér. Biztos nem szégyenében ássa el magát a kert közepén - lökte be hanyagul Jo. - Biztos csak felvesz valamit, hogy ne mutogassa itt nekünk a tökét. - Jo eme megjegyzése irdatlan nagy nevetést váltott ki Georgból, ami miatt mi is nevetni kezdtünk.
- Mi ez a jókedv? - kérdezte a pár perccel később betoppanó, immár felöltözött Tom.
- Semmi, csak elvagyunk. Nevetünk rajtad - mondta kuncogva Bill.
- Kacckacc, nagyon viccesek vagytok - motyogta fapofával, és leült Jo mellé. - Haragszol még rám, kis angyal? - nézett rá elárvultan?
- Dehogy! Pont kérni akartam, hogy feküdj le Mirivel. Tudod, mi olyan barátnők vagyunk, akik mindenen osztoznak. Osztozunk a ruháinkon, osztozunk a cipőinken, osztozunk a lakáson, osztozunk a pasikon. Szóval semmi különös nem történt.
- Jo, te most komolyan féltékeny vagy? - pislogott rá értetlenül.
- Igen, az vagyok - csattant fel. - És elegem van. Csak kihasználsz. Itt pedig fejezzük be ezt a beszélgetést, és együnk.

     Megszeppentem pillantottam körbe a társaságon, de senkinek sem tűnt bizarrnak az előbbi párbeszéd, ahogy láttam az arcukon. Elég alaposan meglepődtem ezen, de be kellett vallanom magamnak, hogy ezen a társaságon csak meglepődni lehet. Egy biztos, tiszta őrültek, és az is biztos, hogy azonnal a szívembe lopták magukat. Úgy érzem, hogy egy kis erőfeszítés árán hamar jó barátjuk lehetek a srácoknak, és a baráti körük teljes értékű tagjává válhatok.

- Nyugi, nálunk mindig ez megy - súgta oda Georg. - Ők állandóan veszekednek, mi meg elhallgatjuk. Ennyi.
- Rendben, lehet én is meg fogom szokni míg itt vagyok.
- Persze, mivel sokáig leszel itt velünk. Ugye? - kérdezett rám Bill kíváncsiskodva.
- Azt majd még meglátjuk. Ha szereztem munkát, akkor elköltözök, nem akarok a nyakatokon élősködni.
- Milyen végzettséged van? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Gustav is.
- Menedzsmentet végeztem, mesteri diplomám van róla - jelentettem ki.
- Hm, beszélhetünk Daviddel, hogy találjon neked helyet a bandában. Milyen területen szeretnél tevékenykedni? - kérdezte lelkesen Bill.
- Mindenféle hülyeséget tanultam a szakmám területén belül, de leginkább a reklám, illetve a sajtókapcsolatok, ami leginkább érdekel.
- Megvan az új sajtóreferesünk, srácok! - kiáltott fel boldogan Bill, amitől Tom összerezzent, és kiejtette a kezéből a kanalat.
- Ha ettünk beszélek is Daviddel. Legalább egy normális ember lesz velünk. És így minden problémád megoldódik. Munkád lesz, lakhatsz itt, és állandóan velünk lóghatsz. Mindenkinek jó lesz így - magyarázta Georg.
- Neked meg a legjobb lesz - nézett rá cinkosan Jo.

     Nem értettem náluk ez az összenézést, de rájuk hagytam. Nem ismertem a közöttük lévő kapcsolatot, főleg nem az ilyen nonverbális kommunikációs hülyeségeiket. De úgyis kiszedem Joannából az egészet. Amint végeztünk a vacsorával, felajánlottam Joannának, hogy segítek neki elpakolni, így ketten maradtunk, és végre mindent kiszedhettem belőle.

*Joanna szemszöge*

 Haragudtam-e Tomra? Egy kicsit... Már hozzászoktam, hogy nem vagyok az egyetlen nő az életében, de az kicsit szíven ütött, hogy pont az egyik legjobb barátnőmre is rámászott. De túltettem magam rajta és minden erőmmel arra koncentrálhattam, hogy le ne bukjon Georg, akinek igen csak megtetszett Miri és ezt el is árulta vacsora közben mindenkinek, viszont barátnőmön kívül ez már senkinek nem tűnt fel. Naná, hogy nem, hisz hozzá vannak szokva, hogy Georg barátunk zsigerből bukik a szőkékre és ahány szőke lány megfordult ebben a házban, nos... az másnap mind a bassz gitáros szobájából távozott, amikor azt hitte, mind alszunk még, de én mindnek szemtanúja voltam, amikor épp kávét főztem, vagy reggelit készítettem mindenkinek. Aztán amikor szegényt megkínáltam egy csésze feketével, majdnem minden alkalommal halálra vált arccal figyeltek és olyan gyorsan rohantak el, hogy szerintem még Bolt is megirigyelte volna őket.

   Szóval biztos voltam benne, hogy Miri is hamarosan oda kerül, csak Georg nem volt olyan idióta és kanos, mint Tom, akinek a nap huszonnégy órájában áll a farka és mindegy ki az, csak lyuka legyen. Ezért nem tudtam rá soha haragudni... legalább is sokáig nem. Rövidre fogtuk a mosogatást, mivel eléggé lefárasztott a nap, és minden vágyam egy hosszú, forró fürdő volt, miközben a kedvenc zenémet hallgatva ellazuljak. Együtt mentünk fel az emeletre, elhaladva a nappali mellett, ahol Gustav és Bill nagyban FIFA-ztak a kanapé előtt, miközben egymás felmenőit szidták, a földön szétszórva pedig üres sörös dobozok és sült krumpli szálak hevertek mindenhol. Biztos voltam benne, hogy reggel hatkor, amikor lemegyek a konyhába, ugyanott fogom őket találni, ugyanabban a pozícióban, csak karikákkal a szemeik alatt és több szeméttel maguk körül. Az emeleten elbúcsúzkodtunk és elvonultunk a szobáinkba.

  Benn lámpát kapcsoltam és felnyomtam az 5.1-et jóformán maximumra, mivel csak úgy jó, majd nekiláttam ledobálni a ruháimat, hisz sehogy sem kényelmesebb, mint a saját bőrömben. Fehérneműben ugráltam az Arctic Monkeys egyik számára, közben bekapcsoltam laptopomat és nekiláttam teleengedni a kádat vízzel a fürdőszobában. Telenyomtam mindenfélével, amit a fürdőszoba szekrényében találtam és megtetszett, majd a többi holmimat is a földre dobtam és a teli kádba másztam. Lehunyt szemekkel élveztem a zenét, így észre se vettem a belopózó gitárost, akit csak akkor észleltem, amikor már velem szemben ült a forró vízben és elégedetten vigyorgott. Rohadék...

-  Te mégis mi a szart csinálsz itt?! - mordultam rá idegesen.
-  Úgy döntöttem megfürdök és a te kádad nagyon csábító volt - hangja buja volt, szinte bugyogott benne a vágy és az erotika, hogy is tudtam volna nemet mondani neki?
-  Mert szerinted az én kádam minden jött mentnek kiadó. Azt csak szeretnéd - hunyorogtam mérgesen és hátamat nekipréseltem a kád hideg falának, hogy ezzel is éberen tarthassam magam.
-  És a szeretődnek sem kiadó?
-  A szeretőm épp pár órával ezelőtt kefélt a legjobb barátnőmmel. Azt hiszem ma neki sem - makacsoltam meg magam.
-  Kár, pedig az a szexi szemétláda ki szeretne engesztelni - suttogta és megragadta combjaimat a víz alatt, majd szétnyitotta őket, hogy ezzel is közelebb férkőzhessen hozzám. 
-  Húz kifele a fürdőszobámból, mielőtt megfosztalak a jövőbeli apai örömöktől! - figyelmeztettem durcásan, de ő csak még közelebb jött.
-  Nem szeretem ha a kedvencem haragszik rám. Ne nehezítsd meg az életem te is, kérlek. - Mire szembe fordultam vele már csupán nagyjából húsz centi volt közöttünk, testét az enyémen éreztem, minden mozdulata ezerszeresen visszhangzott bennem, a zene pedig, ami a szobámból szűrődött be veszett ritmusban rezonált dobhártyámon, hogy biztosítsa az érzékeim még további fokozódását.
-  A kedvenced?! Komolyan azt hiszed, hogy valami háziállat vagyok?! - Tenyereimet mellkasának kellett préselnem, hogy ne hajoljon még közelebb, de erősebb volt nálam és a következő pillanatban már olyan közel volt, hogy éreztem parfümének az illatát, amit még a sok fürdősó sem tudott elnyomni.
-  Nem, te a kedvenc partnerem vagy. Veled mindig jó a szex és nem vársz el tőlem semmit. Ezt szeretem benned a legjobban - dorombolta és ujjait az állam alá csúsztatva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-  Ha kötelékek nélküli kapcsolatra vágysz, akkor szedj fel valami szajhát egy bárban, engem meg hagyj lógva, mert nincs kedvem ilyen idiótákra pazarolni az időmet, akik azt hiszik mindenkivel játszhatnak. Ma este kénytelen leszel magadnak kiverni. - Hangom hideg volt és dacos, utáltam, hogy semmibe nézett, de azt még jobban, hogy azt hitte úgy játszhat velem, mint valami hülye kutyával. Kitéptem magam tekintetének bilincséből és kiszállva a kádból egy törölközőt tekertem magam köré, majd magára hagytam a habos vízben, hadd fortyogjon.

   Ideges voltam. Annyit nyeltem már neki, hogy ezúttal akármennyire is nem szerettem volna, képes voltam féltékenységi jelenetet rendezni, pedig az már tényleg nem rám vallott. Megszárítkoztam és nekiláttam öltözködni. Ki kellett szellőztetnem a fejem, erre pedig nem volt jobb hely, mint a közeli bár, ahol mindig helyes pasik vannak. Tudta, hogy Tom utálja azt a helyet, mert ha oda mentünk, akkor nem vele foglalkoztam, pedig mindent megtett. Elég merész öltözéket választottam, és mire felöltöztem, már ő is kijött a fürdőből, teljesen felöltözve, haja felkötve. Elkerekedett szemmel méregette rövidnadrágomat és felsőmet, de nem szólt semmit, csupán állt és láttam, ahogy egyre idegesebb és idegesebb lesz. Elégedetten vigyorogtam rá, majd zsebembe nyomtam telefonomat és kezemben cipőimmel elhagytam a szobát.

-  Mégis hova a faszba mész este tizenegykor?! - rántott vissza a lépcső tetején.
-  Az rohadtul nem a te dolgod, most pedig el is engedhetnél! - rántottam ki a karom szorításából, mire egészen zavarba ejtően közel jött hozzám és mindkét kezét derekam köré csúsztatta - Gyere vissza a szobába és jóvá teszek mindent, de ha most valaki mással fekszel le, akkor nem leszek felelős a tetteimért - hangja mély volt, zaklatott és tudtam, hogy igazat mond.
-  Kérlek, magyarázd el, hogy is van ez akkor? - gondolkodást mímelve kezdtem állam ütögetni mutató ujjammal, közben rásandítottam, láttam szemeinek izzását és beleremegtem. - Te dughatsz más csajokat, de én mindenkinek ebben az átkozott városban tiltott gyümölcs vagyok, vagy mi?!
-  Valahogy úgy, ja!
-  Hát rohadj te meg, szemétláda! - kihúzódtam fogságából és elindultam lefelé, de mivel rajtam magassarkú volt, ő pedig mezítláb, így sokkal gyorsabb volt és a lépcső felénél elkapott és nekinyomott a falnak. Arcomat elfordítottam, nem akartam a szemébe nézni, tudtam mit látnék ott. Haragot és elfojtott indulatokat, amikhez nem volt gyomrom. Nem úgy szorított, hogy fájjon, csupán annyira, hogy nem mozdulhassak.
-  Ide figyelj, angyalkám. Ha kell én megvédem ami az enyém, te pedig pont ebbe a kategóriába tartozol, ha tetszik, ha nem. Az téged ne zavarjon, hogy én kit döngetek, mert nem a te dolgod. Csak végezd a dolgod és legyél helyes az öcsém mellett. Főzzél neki kávét, aztán ha úgy esik, éjszaka az ágyamba bújunk és kefélünk egy fergetegeset, de ha megtudom, hogy más pasival voltál, az a rohadék nagyon megbánja, hogy beléd tette a farkát. - Mire monológja végére ért már teljességgel megvetettem. Nem gondolhatta komolyan, hisz nem voltam a tulajdona, még csak nem is neki dolgoztam. Legszívesebben elbőgtem volna magam, de ekkor Bill bukkant fel a nappali ajtajában és nagyon idegesnek tűnt.
-  Tom, engedd el azt a szerencsétlen lányt, míg meg nem bánom, hogy engedtem ezt a dolgot idáig fajulni! - hangja éles volt, Tom pedig azonnal ellépett tőlem és felrohant a lépcsőn, majd bevágta a szobája ajtaját. Fél perccel később Bill már mellett állt és aggódó tekintettel méregette, tudtomon kívül is könnyáztatta arcomat. Észre se vettem mikor kezdtek el potyogni, de úgy néz ki, hogy a gitáros monológját végigsírtam. - Ugye nem bántott? - kérdezte és hosszú felsőjének aljával megtörölte arcomat, én pedig csak megráztam a fejem, hogy megnyugtassam. - Csak egy szemétláda, nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. Kihasznál és észre se veszi mennyit árt neked közben. Nem lett volna szabad engednem, hogy közel kerüljön hozzád. Az én hibám volt. - Láttam rajta, hogy tényleg sajnálja, szemeiben megbánás csillogott és olyan közel volt, hogy érezhettem parfümének és a dohányfüstnek fura keverékét, ami meglepően kellemes volt. Egyre csökkent köztünk a távolság, én pedig nem voltam benne biztos, mit is csinálok igazából, hisz a főnököm volt, Tom öccse és szemétség lett volna közéjük állni, de annyira megbántott és ideges voltam, hogy nem fogtam vissza magam. Egyszerre nyújtottam mindkét kezem és vontam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Meglepően forróak voltak az ajkai, két pontot kivéve, ahol piercingjei helyezkedtek el. Hevesen csókolt vissza, gondolkodás nélkül támasztott a falnak, amitől kirázott a hideg, de fürge ujjai jobban megleptek, ahogy hátamat simogatták. - Ezt...nem szabad... - húzódott el nagyjából hosszú idő után.
-  Igazad van, sajnálom. - Lélegzetem lassan visszaállt a normálisra, arcom pirossága pedig lelohadt. - Velem alszol ma este? Nem fogok rád mászni vagy valami, csak jó lenne valakivel együtt aludni. Tudod, mi Tommal nem...
-  Soha nem alszotok együtt - fejezte be a mondatot helyettem, majd lágyan kézen fogott és elindultunk a szobám felé. Mikor beértünk mindketten fehérneműre vetkőztünk és bemásztunk a takarók közé. Bill teste távolról sem volt olyan kidolgozott, mint testvérének, viszont így is kellemes volt mellette álomba merülni.

2014. szeptember 1., hétfő

First Chapter

* Joanna szemszöge *

  A vonal másik végén csengő kétségbeesett hang igen csak meglepett, hisz barátnőm nem szokott ilyen lehangoltan felcsörgetni. Általában épp egy parti kellős közepén van, vagy haverokkal szórakozik, így eléggé lenyugtatott, amikor beleszólt a telefonba.

- Lenne egy hatalmas kérésem - kezdett bele egy sóhajt megengedve, szinte azonnal meglágyult a szívem, szóval akármi lehetett volna a kérés. - Szükségem lenne egy helyre, ahol pár napig, esetleg hétig meghúzhassam magam, mivel anyámék kidobtak otthonról.
- Komolyan kidobtak? - kérdeztem felháborodva, mire csalódottan felhorkant.
-  Igen, minden hezitálás nélkül. Én vagyok az egy szem lányuk, nem tehetik ezt velem. Nem hiszem el, hogy minden komolyabb magyarázat nélkül kivágtak, minden pénz nélkül.
- El tudsz jönni a lakásomra? Van itt annyi szoba, hogy megférjünk mind, a srácok biztosan nem fogják bánni. - Nagyon akartam rajta segíteni, hisz annyi hülyeséget csináltunk már meg együtt, hogy biztosra vettem, hogy ha fordított lenne a helyzet, akkor ő is megtenné értem. - A címet tudod?
- Már voltam nálad, azt hiszem oda találok - kuncogott felszabadultabban, majd rövid köszönés után bontottuk a vonalat.

  Szétnéztem a konyhában, hogy szembesülhessek az előző kis akciónk maradványaival, amit azonnal el is pakoltam. A pulton összeszedtem a poharakat, eltettem a tálcát és tébláboltam, mivel kimenni nem akartam, hogy zavarjak, dolgom pedig más nem nagyon volt. A konyhapulton ültem és kávét kortyolgattam, közben méregettem és elemeztem a nemrég a konyhában lezajlott eseményeket. Csalódtam, hogy csak használta a testem, amikor nekem tényleg sokat jelent minden vele töltött pillanat, akkor is, ha a mienk amolyan barátság extrákkal kapcsolat. Amikor kettesben voltunk mindig annyira tökéletesen passzoltunk egymáshoz és testünk tökéletes összhangban volt, hogy az elképesztő. De aztán voltak azok az alkalmak, amikor úgy éreztem, hogy csak kihasznál és azért kellek neki, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból, ha épp nem akad más kalandja.

  Kicsit még mindig ideges voltam, de amint végre rágyújthattam a konyha kertre néző ajtajában valahogy felengedtem. Mélyeket szippantottam a cigiből, füstje keserűen marta a torkomat, de nem érdekelt. Naná, hogy nem voltam láncdohányos, de néha jól esett rágyújtani, mikor senki nem látta. Ez volt az én egyik kis titkom, amit nagyon nagyon kevés ember tudott, vagyis csakis Bill, mert egyszer rajta kapott amikor épp a medencébe pöcköltem a hamut. Jól leszidott, hogy ezzel tönkreteszem az életem, majd leheveredett mellém a fűbe és kért egy szálat. Aztán lábainkat a medencébe lógatva ücsörögtünk és beszélgettünk. Az volt az első alkalom, hogy beengedett a kis világába, mesélt a gyerekkoráról és a banda alakulásáról és igazából csupa kis apróságról, mint például, hogyan szerezte a sebét a térdén, aminek K alakja van, vagy miért nem eszi a spenótot.

  Fáradtan elnyomta a cigit és visszasétálva a konyhába megittam egy nagy pohár almalevet és bevettem egy rágót, hogy valamennyit nyomjon el a cigiszagból. Tudtam, hogy az interjúnak vége lesz hamarosan Mirjam is megérkezik. Úgy döntöttem, hogy nem törődve a riporterrel felmegyek az emeletre és előkészítem barátnőmnek az egyik szabad szobát, mivel azokban a helyiségekben nem volt ágynemű felhúzva, ahol senki nem aludt. Végül is csak porosodott volna és csak még több mosnivalót jelentett. Ahogy kinyitottam a konyhaajtót mindenki rám szegezte pillantását, de gyorsan vissza is tértek dolgukhoz, egyedül Tom éhes pillantását éreztem magamon végig, amit egyáltalán nem értettem, hisz nagyjából tíz perccel korábban még testemet élvezte. Felrohantam a lépcsőn és leráztam magamról minden kétes gondolatot, majd bementem az első szabad szobába és nekiláttam ágyazni.

  A háznak minden szobája nagyjából ugyanúgy volt berendezve. Ajtóval szemben három ablak, azokon a bútor árnyalatától egy árnyalattal világosabb színű függöny, a faanyagot Gustav egyik barátja munkálta meg, minden darabot a saját műhelyében, egy kisebb vagyon volt és majdnem fél évig tartott mire minden szoba, valamint a konyha bebútorozódott, de megérte, ugyanis az illető zseniális és egyedi munkát végzett, minden helyiség egységes, mégis valamivel másabb, mint a többi. A barátnőmnek szánt szobában tölgyet használt, a szürkés-barna fa pedig lélegzetelállító mintákat öltött a keze alatt egy-egy ajtón vagy bútorszegélyen. Gyorsan felhúztam a ropogós huzatot a takarókra és párnákra, majd beágyaztam. Ablakot nyitottam és ellenőriztem, hogy a szekrények mind üresek és elegendő vállfa van-e bennük. Mikor kész voltam visszamentem a nappaliba, ahol már nyoma sem volt az interjút készítő riporternek, Bill Pumbát nyaggatta, Tom zenét tett a hifin, Georg és Gustav pedig az utolsó doboz energia italon veszekedett. Elnézően mosolyogtam a négy gyerekre, akik jóformán észre se vették, hogy ott vagyok.

  Aznapra már semmi más dolgunk nem volt, így hagytam őket szórakozni, én pedig felmentem az emeletre, hogy elővegyem a laptopomat és míg barátnőm ideér megnézzek valami filmet, vagy egy sorozatból egy részt. Észre se vettem, hogy a fekete hajú gitáros követett, csak akkor, amikor lábát az ajtó és a keret közé ékelte és nem tudtam bezárni azt. Nagyot nyelve néztem rá, még mindig kicsit mérges voltam rá, így rángatni kezdtem a kilincset, de továbbra sem tudtam bezárni az ajtót. Végül mérgesen kifújtam a levegőt és beengedtem. Domináns magatartásától görcsbe rándult a gyomrom, ahogy megindult felém. Szerettem vele szórakozni, de amikor ennyire be volt indulva és rájött az Alfa hím öt perc, olyankor borsódzott tőle a hátam.

- Mi a fasz bajod van? - kérdezte minden bevezetés nélkül.
- Nem tudom mire gondolsz, de velem ne beszélj így! - Hangom akaratom ellenére is hangos volt, de nem érdekelt.
- Oda se jöttél hozzám a nappaliban, pedig mindig úgy nyomulsz, mint azelőtt a konyhában. Valamit rosszul csináltam?
- Komolyan megkérdezed, hogy rosszul csináltál-e valamit? Csakis az volt a lényeg, hogy te élvezd, engem pedig majdnem lógva hagytál. Komolyan, ha nem szólok csak úgy elsétálsz, miután kiélvezkedtél!
- Faszom se gondolta, hogy nem fogsz elmenni velem egyszerre!
- Talán jobban kellene tejesítened és akkor nem lenne ezzel probléma! - vágtam hozzá sértődötten, mire összerezzent, hisz, mint minden férfi, ő is nagyon érzékeny volt a szexuális teljesítményére.

   Láttam rajta, hogy nagyon szeretett volna visszavágni, de nem igazán jött össze neki. Ő nem volt a szavak embere, nagyrészt káromkodott, vagy rövid párbeszédekbe elegyedett, de nem olyannak ismertem, aki a legaktívabb résztvevője lett volna egy beszélgetésnek. Általában csak a szája volt nagy és semmi értelmes nem jött ki rajta. Viszont ott volt az a másik, édes oldala, ami annyira vonzott. Annyira vonzott, mégis taszított egyszerre, de olyan könnyen adtam be neki a derekamat, hogy ez mindennél jobban bosszantott. Épp szólásra nyitotta a száját, amikor megszólalt a telefonom. Először azt hittem, hogy barátnőm az és megment, de csak Bill volt az, aki látszólag túl lusta volt felkiáltani, vagy akár feljönni is. Gyorsan felkaptam, minden hezitálás nélkül, majd miután elmondtam neki hol találja a halas kutyakekszet letettem. Nem veszekedtünk, nem szóltunk egymáshoz, egyszerűen sarkon fordult és sisteregve kiviharzott. Eszem ágában sem volt utána futni, vagy bármit tenni, hogy ne menjen ki. Feldobtam magam az ágyra és nekiláttam megnézni egy részt a Supernatural hetedik évadából. Végül teljesen ellazultam és megfeledkeztem a kis összezörrenésünkről Tommal. Végül majdnem két egész részt tudtam megnézni, amikor újra csörgött a telefonom. Ezúttal Mirjam volt, aminek nagyon megörültem, hisz hosszú ideje nem láttuk egymást a távolság miatt. Mindent félredobva rohantam ki a házból, hogy amint kiérek a házból szorosan átölelhessem, nem törődve a az ajtóba gyűlt négyessel, vagy a fura kifejezésekkel az arcukon. Jó volt végre újra látni őt és boldog voltam, hogy végre nem én leszek az egyetlen lány a bandában.


*Mirjam szemszöge*

     Teljes megnyugvás volt azt hallani, hogy Joanna befogad az otthonába. Vagyis tulajdonképp abba a házba, ami a srácoké, vagy hogy is van ez, de nem számít. A lényeg, hogy lesz tető a fejem felett, lesz egy hely, ahol meghúzhatom magam egészen addig, amíg egy munkát találok és egy pici kis lakást magamnak.

     Vigyorogva kötöttem be az övemet, és ütöttem be a gps-be a címet. Igaz, hogy jártam már ott, de azért nem vagyok olyan magabiztos, hogy egyedül is eltaláljak oda. Útközben még beugrottam egy üzletbe, hogy vegyek magamnak valami ennivalót az útra, mert mire San Diegóból Los Angelesbe érek, addig eléggé megéhezek, az száz százalék. Több, mint két óra az út, szóval meg lehet érteni. Ráadásul, ha jól tudom, akkor arrafelé utat is javítanak, szóval nem lesz rövid menet. 

    De nézzük csak az egésznek a jó oldalát, mindig utáltam San Diegót, egészen azóta, hogy anyuék tizenhat éves koromban közölték velem, hogy a jó öreg Münchent magunk mögött hagyjuk, mert aput a cége áthelyezte a tengeren túlra, ahol ügyvezető igazgatói posztra nevezték ki. Nagyon ki voltam borulva, nem is beszéltem velük emiatt egy kis ideig, elvégre kiszakítottak a megszokott környezetemből, illetve elszakítottak a barátaimtól. Aztán végül megbarátkoztam a helyzettel, mivel találtam új barátokat, közöttük Joannát is, akivel azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Mindig számíthattunk egymásra, és ez most sincs másként, hogy ekkora nagy bajban vagyok.

     Az út rém hosszú és unalmas volt egyedül, főleg úgy, hogy rengeteg helyen meg kellett állnom, mivel pont most kell csinálják az utat. Sokszor legszívesebben már a kormányba vertem volna a fejem, de féltem, hogy akkor még a hülye légzsák is kinyílik. Mondjuk nem tudom mennyi rá az esély, de amilyen peches vagyok, tuti megtörténne. Mikor végre a belvárosba értem, fellélegeztem, mondjuk nem sokáig, mivel egy hatalmas dugó kellős közepébe csöppentem, hála a nyavalyás gps-nek. Mérgemben visítottam egy nagyot, mire elég sok ember pillantott rám a járókelők közül. Bután vigyorogtam ezután rájuk, majd alig vártam, hogy kikerüljek a látókörükből.

     Még fél órát szerencsétlenkedtem a dugóban, ráadásul nyakon is öntöttem magam egy üveg ásványvízzel, amikor a mögöttem álló idióta rám dudált, hogy induljak már el. Elkezdtem németül káromkodni, majd tövig nyomtam a gázt, és elindultam, ugyanis időközben tiszta lett előttem az út. Ezután már tényleg nem kellett sok, és ott voltam Joanna hatalmas házánál, ami valami fantasztikus volt már csak kívülről is. Voltam már itt, de ezzel a látvánnyal nem lehet betelni. De hátha sikerül az idő alatt, amíg itt fogok lenni. Hamar beparkoltam egy üres helyre, majd rácsörögtem Jóra, hogy engedjen be. Ez nem is tartott sokáig, mivel amint letettük a telefont, már azonnal is nyílt a bejárati ajtó és szaladt ki elém vigyorogva. Ekkor jutott eszembe az a tény, hogy csupa víz a felsőm, de már mindegy volt. Amint láttam, a négy srác nem ellenezte azt, hogy a pólóm vizes, mert mindannyiuk tekintete odaszegeződött, főleg a fekete hajú srácé. Ahogy láttam, eléggé tetszett neki a látvány. Próbáltam nem törődni ezzel, és csak arra koncentrálni, hogy ne essek hátra attól a lendülettől, amivel Joanna megölelt.

- Szia! Olyan jó, hogy látlak! - mondta őszintén.
- Neked is szia, és nagyon jó, hogy végre kicsit találkozunk - nevettem.
- Srácok, figyelem! Bemutatom nektek Mirjam Odelia Lindert. Ő az egyik legjobb barátnőm, akit kitettek otthonról, és bátorkodtam magunkhoz fogadni egy rövid időre, amíg kicsit talpra nem áll. Nyugi, rendes csaj.
- Sziasztok, fiúk! - intettem nekik mosolyogva.

     Odamentünk a srácokhoz, és sorra mind bemutatkozott. Szimpatikusak voltak, és látszott rajtuk, hogy örömmel fogadnak. Még a csomagjaimat is segítettek cipelni, amihez pedig nem kis türelem kellett a részükről. Azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán az a sok csomag elfért a kocsimban, mikor az ideiglenes szobámnak nagy részét elfoglalta a sok limlomom. Mikor bepakoltunk, a többiek hagyták, hogy kicsit pihenjek, így magamra hagytak.

     Csak álmélkodva néztem végig a szobán, hihetetlenül gyönyörű volt, ilyet se sokszor láttam még, pedig aztán anyuék se szűkölködtek a pénzben, és mindent megengedhettünk magunknak. De azért ilyen impozáns kis szobánk sehol sem volt, pedig volt néhány házunk az évek során. Épp nagyban gondolkodtam ezen, amikor kopogtak az ajtómon. Egy magabiztos "igen" után már nyílt is az ajtó, és Tom dugta be rajta a fejét.

- Szia! Baj, ha visszapofátlankodok? - kérdezte, és közben megeresztett egy sármos vigyort.
- Dehogy! Gyere csak nyugodtan - mosolyodtam el.
- Hogy vagy? Hogy tetszik a szobád?
- Elvagyok, kihevertem, hogy anyámék kivágtak otthonról. Mondjuk amilyen életem van, nem csoda. Munkám nincs, diplomám van, és imádtam a haverokkal lógni. Régen elég vad bulikban voltam benne. Drogokon kívül semmi másra nem mondtam nemet. Pia, cigi, pasik, vad bulik, hülye helyzetek, szóval nem voltam egyszerű eset.
- Hú, hát tényleg nem. De legalább a drogot hanyagoltad. A vad bulijaid mennyire voltak vadak? - kíváncsiskodott.
- Általában piálással kezdődött, és egyéjszakással fejeződött be. De erről már leszoktam pár éve.
- Igazán kár, elmentem volna veled bulizni szívesen - mondta csüggedten. - Igazán kipróbáltam volna, hogy milyen veled bulizni, inni vagy akár szexelni. - Mire ezt elmondta addigra már ott volt mellettem, és éreztem a leheletét a vállamon. - Gyönyörű lány vagy, Mirjam - simított végig a karomon, majd magához húzott.
- Tom, mit művelsz? - kérdeztem nevetve.
- Csak teljesen felizgatsz - markolt a fenekembe. - Itt és most, azonnal le akarlak fektetni. Nézd meg mennyire kívánlak.
- Ha biztosan ezt akarod - vontam vállat, majd megmarkoltam a férfiasságát, mire nyögött egyet. - Figyelj, nehogy azt hidd, hogy mindig ilyen hamar belemegyek az ilyesmibe, mert nem, de most olyan hangulatom van. Remélem nincs ellenedre a vadulás. Szeretem az olyasmit. - És hogy bizonyítsam, amit mondtam, előhúztam a táskámból egy hosszú, piros selyemszalagot. - Össze fogom kötözni a kezeid...
- Izgalmasan hangzik - nyalta meg az ajkait, majd megcsókolt.

     Eszeveszetten falta az ajkaimat, és én sem tétlenkedtem. Elkezdtem vetkőztetni, és ő is követte a példámat. Láttam rajta azt, hogy nagyon kíván, és ezt ki is használtam eléggé. Mikor már úgy éreztem, hogy ideje a tettek mezejére lépni, akkor leültettem a szobában lévő egyetlen székre, ami az ablak előtti asztalnál állt, és hátrakötöztem a kezeit. A szemei szinte lángoltak a vágytól, és nekem nagyon tetszett ez a helyzet. Egy huncut mosoly jelent meg az ajkaimon majd letérdeltem elé. A kezembe vettem a hatalmas és kemény férfiasságát, és lassan mozgatni kezdtem az ujjaimat körülötte. Halk sóhaj tört ki erre belőle, ami eléggé imponált nekem, hiszen tudtam, hogy élvezi. Közben apró puszikat kezdtem el lehelni a hasára, és egyre lejjebb haladtam, mígnem elértem a "kis" haverjához. Óvatosan vettem a számba, aminek a jutalma egy apró morgás volt. Aztán egyre több és több követte, ahogy finoman mozgattam az ajkaimat és a kezeimet felváltva. Szemmel láthatóan élvezte, így fokoztam a tempót, amivel elértem azt, hogy orgazmus közeli állapotba legyen. Ekkor vigyorogva elhúzódtam tőle, és csak figyeltem, ahogy a székhez kötözve kínlódik, és várja a kielégülést, ami még egyhamar nem jön össze neki.

- Remélem óvszer van nálad. Mondjuk már kicsit késő van hozzá, elvégre a farkad a számba volt, de attól még terhes nem akarok lenni.
- A fiókban van - mondta elfojtott hangon.

     Lassan odasétáltam az ágy mellé, az éjjeliszekrényhez, közben gondosan figyeltem arra, hogy minél jobban felizgassam már csak azzal is, ahogy ring a csípőm, miközben megyek. Megtette a hatását. Mire visszaértem az óvszerrel, addigra igencsak meredezett a férfiassága, és látszott, hogy mindjárt szétrobban. Élveztem a helyzetet, épp ezért picit húztam még az időt. Mikor meguntam, és én is őrülten kívántam azt, hogy bennem legyen, felbontottam az óvszeres dobozt, majd kivettem belőle egyet. Feltéptem a kis csomagolást, majd felhúztam Tom büszkeségére. Izzó szemekkel nézte, hogy mit csinálok.

- Az ég szerelmére, ülj már bele, megveszek - morogta, és közben rángatta a kezeit, hogy hátha kiszabadulnak a vörös selyemszalagom fogságából. Hiába.
- Nyugalom! Nem kell sietni sehová!
- Mirjam, benned akarok lenni. Ne húzd az időt! - szólt rám erélyesen.
- Hiába keménykedsz, oda vagy kötözve - nevettem. - Oké, megkegyelmezek neked - mondtam alig hallhatóan, majd magabiztosan az ölébe ültem. Ezzel egyidejűleg belém is hatolt. Fantasztikus volt érezni azt, ahogy kitölt. De ahogy láttam, neki is bejött az, amit érzett.
- Mozogj rajtam, Miri! Kívánlak - jelentette ki magabiztosan.

     Lassan kezdtem mozogni rajta, majd egyre jobban gyorsítottam a tempón. Élveztük mind a ketten, és már alig vártam azt, hogy eloldozzam, és azt csinálhasson velem, ami csak tetszik neki. Nem is sokáig vártam ezzel. Leszálltam róla, majd eloldoztam. Egyből fel is kapott és az ágyhoz vitt. Letett rá, majd felém hajolt. Megcsókolt, közben pedig széthúzta a lábaimat. Azonnal érezhettem is magamban újra, nem váratott. Gyorsan mozgott, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne kiáltsak fel. Halkan nyögdécseltem, miközben a hátát karmolásztam óvatosan. Nem kellett sok hozzá, hogy elmenjek. Hatalmasat élveztem, és ha Tom nem fogja be a számat, akkor akkorát visítottam volna, hogy az egész emelet visszhangzott volna tőle. Persze nem állt meg, mindössze csak lassított, ezzel pedig még tovább nyújtotta az orgazmusomat.

- Észveszejtő vagy miközben elmész - suttogta. - Ezt még látni akarom. És tudom is hogy lenne sokkal intenzívebb az orgazmusod - jelentette ki, és ezután a nyakába vette a lábaim.

     Ahogy így mozgott bennem, úgy éreztem, hogy egy az egyben végem lesz. Teljesen magamban éreztem, és a hatalmas lökéseivel kiegészítve nem kellett sok ahhoz, hogy ismét elélvezzek. A lábaim remegtek, nem is tudtam kontrollálni őket. Tom csak elégedett vigyorral nyugtázta ezt az egészet.

- Fordulj meg, és térdelj fel - mondta halkan, mikor kissé már csillapodott a szívverésem, és a levegőt sem kapkodtam olyan eszeveszetten.
- Rendben - mondtam kifulladva, és engedelmeskedtem neki.

     Ezúttal hátulról hatolt belém, és így is nagyon jó érzés volt. Eleinte igen lassan mozgott, majd gyorsított a tempóján. A csípőmbe kapaszkodott, és így lökött hatalmasakat, néha viszont váltakoztatta azzal, hogy erősen megmarkolta a csípőm és magára húzott ütemesen. Kis idő múlva egy kis csapást éreztem a popsim jobb oldalán, és csak elvigyorodtam. Elfenekel. Nagyon felizgatott ezzel, és a végén még én könyörögtem neki, hogy erősebbeket csapjon rá. Készségesen teljesítette a kérésemet, és rövid időn belül már nem is éreztem semmit, mert elzsibbadt az a terület, ahová csapott. Piszkosul élveztem, és tényleg alig tudtam magam kontrollálni. Pár perc múlva már csak azt éreztem, hogy lüktet bennem a férfiassága. Tudtam, elélvezett. Gyors lélegzetvétele töltötte be a csendet, amit végül megtört a nyíló ajtónak a hangja.

- Baszd meg! - kiáltotta Joanna.

*****
Először is: Boldog Szülinapot Bill és Tom Kaulitz!
Sziasztok! Írtam chatbe, hogy pár órán belül jön a folytatás, nem erre gondoltam akkor még.
Úgy volt, hogy egyedül csak Christina fogja írni, de végül feleztük. Tisztázás végett: Joanna szemszöge az övé, Mirjam szemszöge pedig, kizárásos alapon, az enyém.
A nyelvezet ezúttal is kissé nyers, de erre felhívtuk mindenki figyelmét már jó előre.
Remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket, és várni fogjátok a folytatást.
Puszil benneteket: Christina és Iris
És mindenkinek jó jegyekben gazdag új tanévet kívánunk! Mi még lógatjuk kicsit itthon a lábunkat, de legalább van idő írni :)

2014. augusztus 15., péntek

Prologue

*Mirjam szemszöge*

     Sosem voltam egy egyszerű eset, mindig hagyott maga után kívánnivalót a viselkedésem, de engem így kell elfogadni. Eddig senkinek nem volt ezzel baja, most azonban összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Elvégeztem az egyetemet, alapképzést, mesterivel együtt, diplomás menedzser vagyok. Munka nélkül. Sehol nem kaptam egy normális munkát, így fel is hagytam egy ideje a kereséssel, mondjuk ez szúrja anyáék szemét, mivel huszonöt éves létemre még mindig a nyakukon lógok, ahelyett, hogy saját lakásom lenne, és a karrierem építeném, közben pedig egy helyes, komoly és pénzes pasival tervezgetném a közös életem.
     Számomra az lenne a világ legunalmasabb élete. Inkább megölném magam, minthogy úgy éljek. Én kalandra vágyom, arra, hogy bejárjam a világot, és kiéljem magam teljesen még azelőtt, hogy talán egyszer elkötelezem magam. 
     Voltak már barátaim, nem is egy, de mindegyik túl unalmas volt a számomra. Semmivel nem tűntek ki a tömegből, csak ők is a tipikus tucatpasik voltak, semmi egyediségük nem volt, és az ilyet egyszerűen gyűlöltem. Olyan valakire van szükségem, aki egy igazi egyéniség, és nem lehet mellette unatkozni. Ó, és az sem hátrány, ha anyagilag jobban áll, mint én, elvégre én a nullánál állok munka nélkül.

- Mirjam! - tört be a szobámba apám, anyámmal a nyomában.
- Igen? - pillantottam rá hanyagul, majd visszafordultam a laptopomhoz.
- Elegünk van - mondta anya száraz hangon, és hogy ezt az egészet megerősítse, lecsapta a laptopom tetejét, és megfogta a csuklóm.
- Ebben igaza van anyádnak, elegünk van abból, hogy semmit nem csinálsz, csak itthon lógatod a lábadat. Munkád nincs, senkid sincs, és egész nap csak a szobádban ülsz. Élősködsz. Nem azért fizettük neked azt a rengeteg tandíjat, hogy ne dolgozz, és ne építs egy karriert magadnak. Mindent meg tudnál magadnak engedni, és szuperül élnél. Ehelyett viszont nézz körül. Itthon laksz, és semmi sem érdekel. Ez pedig nem mehet így tovább.
- Pontosan. Megelégeltük azt, hogy semmi mást nem csinálsz, csak itthon vagy, vagy esetlegesen az őrült barátaiddal lógsz, és szórod a pénzünket. Nem erre neveltünk. És épp ezért gondoltunk arra, hogy most azonnal el kell hagynod a házat. Nem érdekel, hogy hová mész, de itt tovább nem maradhatsz. Nem fogunk egy huszonöt éves felnőtt, és munkaképes nőt eltartani. Bármennyire is a lányunk vagy, ezt nem toleráljuk.
- Ne vicceljetek már! - nevettem fel. - Basszus, ti ezt komolyan gondoltátok - szólaltam meg ledöbbenve, mikor láttam az arcukon, hogy ez a világ legkomolyabb dolga. - Ne, mondjátok, hogy ez csak egy őrült vicc. Nem hiszem el, hogy komolyan ki akartok tenni itthonról.
- Pedig jó lenne, ha elhinnéd, elvégre így döntöttünk, és nem áll szándékunkban megváltoztatni a döntésünket. Megelégeltük a sok provokatív dolgodat, és a kicsapongó életedet - vázolta a helyzetet anya, és hogy még inkább bizonyítsa a szavainak a súlyát, elkezdte kicibálni a ruháimat a szekrényből. - Két órád van, hogy összeszedd a holmidat és eltűnj innen. A kocsidat viheted. - És ez volt az utolsó mondat, amit hallottam tőlük, mielőtt kimentek.

     Nagy szemekkel néztem utánuk és nem tudtam, hogy most sírjak vagy inkább nevessek ezen a helyzeten. Komótosan álltam fel az ágyamról, majd szépen fogtam magam, és előszedegettem a bőröndjeimet, meg még néhány nagyobb táskát, és elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Leghamarabb azokat szedtem össze, amiket anya kirángatott a szekrényemből a földre, majd következtek, azok, amik még ott maradtak a helyükön.
     Nem sokáig vacakoltam ezekkel a dolgokkal, minél hamarabb túl akartam lenni rajta, és elhagyni a családi fészket. Annak idején nem ilyen kiköltözésre számítottam, de már mindegy. Jó ez így is. Kicsit sem hétköznapi, tulajdonképp illik is a személyiségemhez. A cuccaimat kicipeltem az én kis drága kocsimhoz, betuszkoltam őket, majd visszamentem még köszönni anyuéknak.

- Akkor sziasztok! Köszi mindent, de most, ha nem haragszotok, akkor ideje kirepülnöm a szerető családom szárnyai alól - mondtam ironizálva, mire csak csúnya nézést kaptam válaszul. Nem zavart abszolút, sőt, még élveztem is, hogy ezzel is húzhatom anyuék agyát. Egy élmény volt. Az ajtóból még hallottam, ahogy apám elmond minden szemtelen kölyöknek, de csak elvigyorodtam.

     Oké, hogy élveztem az egész helyzetet, de ott maradtam minden nélkül. Egy árva vasam sem volt, lakásom úgyszintén nem, munkám sem, csak a kocsim, és a személyes holmijaim maradtak meg, azokkal pedig nem sokra megyek. Kissé elkenődve ültem be a kocsimba, majd hajtottam ki az udvarról. Az egyik közeli parknál álltam meg, hogy kissé össze tudjam szedni a gondolataimat. Semmi használható nem jutott eszembe, és kezdtem is kétségbe esni, elvégre a kocsimban nem lakhatok, és mindössze pár száz dollárom van, amivel megint nem sok mindenre megyek. És hosszútávon semmit nem érek vele, és slusszpoénként még éhen is halhatok, ha nem találok munkát. Ideiglenesen is jó lenne valami, azt sem bánnám, ha a mekiben kellene dolgozom, csak legyen egy kis pénzem, hogy tudjak lakást bérelni magamnak, és megélni a saját lábamon.
     Egyszer aztán, rövid tanakodás után eszembe ötlött egy hajmeresztő gondolat. Egyből fogtam a telefonomat, és tárcsáztam az egyik jó barátnőm, Joanna számát. Tudtam, hogy rá mindenben számíthatok, ezért egy másodpercig sem kételkedtem abban, hogy ő készségesen befogad az otthonába, amíg talpra nem állok. Sőt, talán még abban is tud majd segíteni, hogy kapjak egy normális állást, elvégre valami hiper-szuper nemzetközileg ismert bandánál robotol, mint az egyik tag csicskája. Na jó, hivatalosan személyi asszisztens, de mindenki tudja, hogy igazából mit is jelent az a munkakör. Ugráltatnak, mindent veled csináltatnak, rabszolgaként utasítgatnak, állandóan ugrásra kész kell legyél, viszont elég jól megfizetnek. Viszonylag. Persze ez függ attól is, hogy kinek dolgozol, mivel vannak sóher, mindenen spórolni akaró kis beképzelt hülyegyerekek. Én személyesen nem ismerem azokat, akiknek Jo dolgozik, de állítása szerint baromi jófejek, és minden marhaságban benne vannak. Majd megtudom, ha Jo befogad és megismerem a srácokat.
     A baj azonban az volt, hogy Joanna képtelen felvenni azt az átkozott telefont, pedig állandóan a kezében van, és soha egy pillanatra sem hajlandó kitenni a kezéből az imádott kis kütyüjét. Azonban nem akadályozott meg engem abban egy sikertelen próbálkozás, hogy nem hívjam őt folyamatosan újra és újra. Megfogadtam, hogy addig le nem teszem a kezemből a telefont, amíg nem tudok Jóval beszélni.

- Halló? - szólt bele végül ziláltan és alig hallhatóan, körülbelül a huszadik próbálkozásomra.

* Joanna szemszöge *

  Hogy miért vállaltam el Bill asszisztenseként a munkát? Nagyon egyszerű a válasz. Imádom a divatot és az ő stílusáért már a korai években is bolondultam, amikor csak egy kis kamasz volt. A fura kiegészítők és a manga frizura megbabonázott, az pedig, hogy végül ő maga ajánlott állást, maga volt a mennyország. Egy fogadáson voltam ott, mint egy újságíró asszisztense, akinek konkrétan annyi volt a dolga, hogy gondoskodjon tollának a folyamatos írásáról és a pezsgőspohár soha ki nem ürüléséről. Bill és a testvére ugyancsak meg voltak hívva és valami annyira tetszett neki bennem, hogy másnap felhívta főnökömet, aki valamilyen fura okból egyáltalán nem bánta, hogy megszabadulhat tőlem. Ez volt nagyjából három éve, azóta pedig ő az én über-szuper, gigastílusos új főnököm. 
   A fiúk befektettek számomra egy lakásba, ami igazából a mi kis találkahelyünk. Hozzám ugranak be, ha zűr van otthon, vagy csak filmet szeretnének nézni, esetleg egy jó beszélgetőpartnerre van szükségük. Kétemeletes, hófehér villa, Los Angeles belvárosában, amibe egyszerűen szerelmes vagyok. Nyolc hálószoba és négy fürdő, valamint egy tv szoba és két iroda, továbbá egy stúdió is van az alagsorban. Hatalmas nappali minden emeleten, jóformán, ami szem szájnak ingere. Mondhatnám, hogy elkényeztetnek, de igazából alig tartózkodunk az épületben, inkább csak akkor, amikor egy-egy interjú készül velük, vagy hasonlók, mivel a ház mindig rendben van tartva és sokkal szívesebben fogadják itt a riportereket, mint a saját házaikban, amikről mindenki tudja, hogy olyan, mint egy tipikus legény lakás, azaz rendetlen és szemetes.
  Most is épp valami hasonló történik, ugyanis egy nő van a nappalimban, a Life magazintól és interjút szeretne velük készíteni, ami elég nehezen megy szerencsétlennek, ugyanis a fiúk mióta eltűntek a nyilvánosság elől igen csak elszoktak a normális, visszafogott viselkedéstől és konkrétan úgy beszélnek, mint azok az emberek, akik nincsenek egyáltalán a nyilvánossághoz szokva. Bill és Georg káromkodik, míg Gustav teljes csöndben ücsörög haverjai körében és bámul a felvevő készülékre, Tom pedig végtagjait szétdobva ül a kanapén, telefonjával kezében és átszellemülten pötyög. Egy tálcán viszek be nekik vizet, majd óvatosan egyensúlyozva tettem le, pontosan a fekete hajú gitáros előtt álltam, így premier plánban láthatta hátsómat. Szándékos volt-e? Talán...

-  Nekem most ki kell szaladnom a mosdóba! - pattan fel azonnal, ahogy eltávolodok egy kicsit, majd közvetlen maga mögött berántotta a konyha ajtaját. - Mert szerinted szórakozhatsz velem, angyalom... - kérdezte és egyszerű mozdulattal szembe is fordított magával. - Felveszed ezt a falatnyi szoknyát és riszálod magad? - Nagyon de nagyon közel hajol, leheletét kulcscsontomon érzem, hosszú, szakértő ujjai pedig fenekemet simogatják.
-  Na de Mr. Kaulitz, ez munkahelyi zaklatás... - kuncogok és szórakozottan fülcimpájába harapok,a mitől látványosan megremeg.
-  Kérlek, piszkosul játszol...
-  Csak azt teszem, amit kell, hogy felkeltsem ő elfoglaltsága figyelmét - elhúzódom tőle és vágytól elfelhősödött szemeibe nézek.
-  Sikerült, csak sajnos nincs most elég időm, hogy teljesen ki tudjam élvezni a munkaerő által nyújtott szolgáltatásokat... - hangja lehangolt, mégis játékos, mire én lebiggyesztem ajkaim és kiskutya szemekkel nézek rád, nem voltunk együtt három napja és minden porcikám érte kiáltott. - De csak egy gyors menet, édes, aztán a többiek azt hiszik, hogy elnyelt a klotyó - búgja vágytól fűtött hangon és szinte azonnal lecsap ajkaimra. Nem teketóriázik, nekilök a pultnak, majd feltolja szoknyámat és harisnyatartóm fölött kezd masszírozni, miközben olyan vadul falja ajkaim, hogy azon csodálkozom, hogy ki nem csattan. Levegő után kapkodva bontom szét övét és farmerjának gombjait, hogy szabaddá tegyem férfiasságát, amire azonnal el is csapok és odafigyelve körbefonom, majd lassan mozgatni kezdem tenyerem rajta, fel-le. Állatias hörgés tör fel torkából, ahogy szó szerint letépi rólam a  bugyit, ezzel felhorzsolva oldalamat, de annyira kívánom őt, hogy még ez sem zavar. Ajkaimról nyakamra vándorol, közben nedves csókokat hagy állam vonalán és végig nyakamon egészen selyem blúzom gallérjáig, ahol megáll, hogy három gombot kigombolhasson, miközben remeg a kezem által nyújtott kényeztetéstől. A blúzom szétnyílik és ő lejjebb halad, egészen melltartóm széléig, ahol óvatosan megharapja a vékony bőrt és utána szívni kezdi. Hangosan felnyögök és hajába markolva újra felhúzom és megcsókolom. Kezemet elhúzza férfiasságáról, majd kicsit felemel, hogy minden finomkodás nélkül belém hatoljon. Sikolyomat ajkai tompítják, ám hamarosan, a fokozott tempónak köszönhetően ő is hangosan zihál és tudom, hogy nem sok kell ameddig a csúcsra ér. 

   Érzem, ahogy testemben minden egy pontra koncentrálódik és bennem is felgyülemlik a feszültség. Ujjaim hátába mélyednek és tudom, hogy még a felsőn keresztül is felsértettem a bőrét. Fejemet a vállába fúrom és így próbálom elnémítani magam, de ahogy egyre közelebb kerülök a csúcshoz nem nagyon megy. Tom ujjai fenekemet markolják érzem, ahogy teste megfeszül, majd ívbe hajlik és élvezete a csúcsára ér. Szinte azonnal le is áll, engem pedig lógva hagy. Csalódottan nézek rá, mire elvigyorodik és kihúzódva belőlem ledönt a pultra, minden azon lévő tárgyat lelökve a berendezésről. Elém térdel és ajkai azonnal megtalálják az orgazmus közelségétől érzékeny testrészemet, majd szakavatott mozdulatokkal kényeztetni kezd. Megmarkolom a pult kiálló részét és szemeimet lehunyva élvezem a kényeztetést. Valami rezgést érzek az oldalam mellett, de a csiklómat kényeztető nyelv túlságosan elvonja a figyelmemet minden másról. Beharapom ajkaimat, hogy ne sikoltsak, amikor a csúcsra érek ám csak nagy erőfeszítések árán sikerül. A hátamnak nyomódó hideg pultlap szinte leforrázott, ám ez se nagyon csitította testem remegését, az apró csillagok pedig spirálban hulltak rám, ahogy lefelé zuhantam az orgazmus örvényében.

   Pár szapora lélegzetvétel után Tom felránt és türelmetlenül megcsókol, majd felrántja a nadrágját és elégedett vigyorral képén otthagy. Csalódott és fáradt vagyok egyszerre, valamint pisilnem kell, de előbb visszanéztem aktusunk helyszínére, ahol ott vibrált telefonom. Ziláltan kaptam fel, majd gondolkodás nélkül felkaptam és mit sem törődve szétszórtságomról szóltam bele: - Halló?

*****
Sziasztok!
Kedves Olvasók, ez lenne az új Tokio Hoteles fanfiction-ünk bevezető része. 
Amint láthatjátok, már ebben is van elég sok esemény, történés, ami a későbbiekben csak még inkább fokozódnak. Azt azonban elől járóban elárulhatjuk, hogy a továbbiakban is ilyen szókimondó stílusra számíthattok. Szóval, akit ez zavar, az a további részeket hanyagolja, mivel senkit nem akarunk megsérteni, felkavarni, illetve sokkolni. Viszont akit ezek nem zavarnak, az járjon vissza olvasni, szívesen látjuk.
Puszil Benneteket Christina és Iris! :)